(KAKKIIII)

* Yvonne *
Éjjel arra riadtam hogy a telefonom iszonyatosan rezeg. Üzenetem jött.
"Baba kelj fel! Koncertre megyünk. Öltözz. 20 perc és ott vagyok. Xoxo Alison."
Istenem Ali te is jókor szólsz! - morogtam magamba majd kikeltem az ágyból. Lezuhanyoztam, felvettem egy rövid nacit, egy haspólót, majd kifésültem hosszú, hullámos, barna hajam. Felkentem magamra egy enyhe sminket majd az órára pillantottam. Pont időben készültem el.
Barátnőm 2 perccel később berontott a házba majd kiráncigált a kocsihoz. A volán mögött a bátyja ült akinek integettem. Ő nem annyira jeleskedik a jelelésben..
Beültem az ablakhoz majd vártam hogy megérkezzünk a stadionhoz ami jó esetben fél órára volt tőlünk rosszban pedig 1 órára. De mivel éjjel nem olyan forgalmasak az utak nálunk ezért nem aggódtam.
Fél órával később a kocsi megállt a bejáratnál ahol barátnőm kezembe nyomott egy VIP jegyet és előre furakodtunk.
Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy lány megállít minket. Próbáltam leolvasni a szájáról bármit is de annyira hadart hogy sehogy sem sikerült. Ijedten barátnőmre pillantottam aki csak biccentett jelezve hogy elintézi. Váltott pár mondatot a lánnyal aki bánatosan felém fordult és ennyit mondott.
- Ne haragudj! Nem tudtam! Jó szórakozást. - mosolygott majd visszafordult barátnőihez.
- Mit mondtál neki? - mutogattam.
- Csak elmondtam neki a szitut... - mutogatott vissza.
Beálltunk az első sorba majd vártuk a koncert kezdetét.
- Ali, ki a fellépő? - fordultam barátnőm felé.
- Ariana Grande. - mutogatott izgatottam majd ugrálni kezdett. Nem vagyok tisztában a sztárokkal de azt tudom hogy barátnőm teljes oda van ezért a lányért. A példaképének tekinti.
***
A koncertnek vége és hirtelen megmozdult a csarnok. Az emberek többsége kifele ment a többiek pedig a... nem tudom hova.
Hirtelen mi is elkerültünk a helyünkről, mikor azt vettem észre hogy Ali próbálja megfogni a kezem, de mire oda nyúltam volna a tömeg elsodorta.
Ijedten kapkodtam a fejem majd átverekedve magam a tömegen a falhoz préseltem magam.
A szívem ezerrel dobogott, alig kaptam levegőt. Nagyon megijedtem. Kerestem a telefonom, de nem találtam. Biztos otthon hagytam.
A stadion lassan kiürült és már csak pár ember rohangált.
A falhoz tapadva csúsztam le és felhúzott térdeimre hajtottam a fejem. Sírni kezdtem. Nagyon.
Szinte már zokogtam mikor valaki megérintette a vállam ezzel szívrohamot hozva rám. Felnéztem és egy fiúval találtam szembe magam.
Beszélni kezdett de a könnyeimtől nem láttam a száját... Ez is jól kezdődik....

*Alison*

- Yvonne! - ordítottam torkom szakadtából. Ami hülyeség volt mert 1. a stadion 3 utcányira volt innen (igen ilyen messze sodort a tömeg!) 2. úgysem hallana mivel siket!
- YVONNE! - ordítottam hangosabban. Keserves sírásba kezdtem és tovább kerestem barátnőm.

* Yvonne *

Jelbeszéddel mutogattam a fiúnak aki elég furán nézett rám...
Megforgattam a szemem majd rámutattam a fülemre majd rázni kezdtem a fejem. A srác felfogta mit mutattam majd láthatóan gondolkodni kezdett.
Hirtelen felkapta a fejét majd a bejárathoz mutatott. Barátnőm volt ott. Felálltam és sírva barátnőm nyakába borultam. Szorosan öleltük egymást mikor eltolt magától.
- Mostantól ha emberek közé megyünk bilincset rakunk magunkra. - mutatta mire felnevettem. Ő is mosolyra húzta ajkait majd ismét megölelt.
- Yvonne. Ugye tudod hogy ez a srác Justin Bieber? - vigyorgott barátnőm és a fiú felé mordultam.
- Az meg ki? -  jeleltem.
- Híres énekes. - mutogatott nevetve barátnőm.
Barátnőm a fiú felé sétált majd beszélgetni kezdtek.

* Alison *

- Szia. - mosolyogtam Justin-ra.
- Hello. - biccentett. - A barátnőd süket?
- Siket! - mordultam rá.
- Bocsi. Akkor siket.
- Igen.
- Figyelj nekem mennem kell. Cserélhetnénk számot?
- Persze. - nyomtam kezébe a mobilom és ő is ugyan ezt tette. Gyorsan beírtam a számom és csináltam egy képet magamról háttérben a barátnőmmel.
- Köszi. - mosolygott Jus. - Nagyon tetszik a barátnőd. - súgta a fülembe, mire egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Tudja hogy siket de így is tetszik neki.