Karakterek

Fiúk:
Daniel Ospina
Alvaro Antoli
Sean O'Donnell
David Rodriguez

One 2

A sportáskámmal az oldalamon -amiben a cuccaim voltak- gyalogoltam az elhagyatott raktár helyiséghez.
Mikor odaértem mély levegőt vettem majd belöktem a rozsdás vas ajtót. Tekintetemmel végig pásztáztam a helyiséget -ahol mindenki engem figyelt- mikor megpillantottam magát az ördögöt Justin Biebert. Az egyik legjobb a szakmában. Persze nem ismerem én is csak hallottam mikor a fiúk a zugunkban beszéltek róla.
- Joe Smith-t keresem. - mondtam.
- Kedvesem az én lennék. - sétált felém egy sebhelyes arcú férfi.
- Szeretnék tag lenni! -jelentettem ki határozottan.
- Ez nem így megy! - nevetett lenézően.
- Remek az állóképességem, pontosan tudok lőni.
- Ez nem jelent semmit...
- Csak teszteljen le... - kértem kiskutya szemekkel.
- Nem is tudom...
- Kérem... - vetettem be női bájaim.
- Rendben. Justin! - a hangra Justin felkapta a fejét és hozzánk sétált. - Van egy újoncunk akit tesztelni kéne.
- Ez komoly? - nézett rám megvetően.
- Csak teszteld le és mond hogy teljesített! - mordult Bieber-re Smith. Justin megforgatta a szemét majd megragadta a kezem és kiráncigált az erdőhöz. Megfogta a sporttáskám és egy fa tövébe hajította.
- Először csak futunk utána verekedünk utána célbalövünk.

Prologue 2

Ha a maffiában vagy bár mikor meghalhatsz. Ezt addig én se fogtam fel míg anyu és apu egy végzetes napon el nem ment az ellenség "barlangjába" ahol mindketten meghaltak.
Apu megtett volna maffia vezérré, de visszamondtam, mert addig nem tudom elfogadni amíg meg nem bosszulom azt aki ezt tette... Aki nem volt más, mint a másik maffia vezér Joe Smith. Mivel ő nem tud a létezésemről ezért már tudom hogyan is fogok bosszút állni...

ONE

- Oké akkor mi  is a terved? - suttogta Scott a bokor mögött bujkálva. Pont a bejáratnál voltunk ahol két őr állt, szerencsére nem szúrtak ki.
- Megvárjuk míg elmennek valahova majd követjük őket és rájuk  rontunk.... - vázoltam a tervem röviden.
- Te beteg vagy! - nevetett majd lehervadt a mosoly az arcáról. - Te jó ég! Te komolyan gondoltad...
- Halál komolyan... - bólintottam majd arra lettem figyelmes hogy kinyílik az ajtó és Jones és egy fiú lép ki rajta és az őrök pedig bemennek. - PSZT!
- Nem is beszéltem! - mordult rám Scott, mire befogtam a száját.
- Justin. - beszélt Jones a fiúhoz. - Van egy férfi, egy másik maffia vezére aki bármikor rám törhet. A te feladatod az hogy megvédj!
- Ezek rájöttek... - súgtam mire Scott leszedte a kezem magáról.
- Bármit megteszek hogy megvédjelek. - felelte "Justin".
- Ezt örömmel hallom. - mosolygott Jones. - De most menjünk. Van egy pasi aki tartozik nekem. - ezzel beszálltak a kocsiba.

Prologue

A barlangban versenyeztünk Joe-val kibír több burgonya szirmot a szájába gyömöszölni.
- Ah éh hah kihóh? - halandzsáztam.
- He? - kérdezett vissza mire kiszedtem a szirmokat a számból. Nőies lehetett.
- Az ér ha kilóg?
- Picit kilóghat. - bólintott mire visszatömködtem a szirmokat és melléjük gyömöszöltem még egyet. A vigyor elterült az arcomon aminek következtében kifolyt a nyál a számból. Joe elszörnyedve nézett rám majd a kezembe nyomott 20 dolcsit.
- Öröm veled üzletelni. - nevettem ördögien.
- Skyler. A főnök téged keres. - jött oda hozzám Brian.
- Máris megyek. - mosolyogtam az említett fiúra.
- Siess... És ne húzd a gyufát! Nincs jó kedvében! - nézett mélyen a szemembe.
- Úgy ismersz. mint aki kiszokta?
- Sajnos igen... - sóhajtott. Felnevettem majd apu irodájába mentem. Éppen idegesen mászkált fel-alá irodájában.
- Szia apu. -mosolyogtam apámra majd leültem az asztala előtt lévő székre.
- Lenne egy kis "munka"...
- Ki nem fizetett?
- Jones...
- Az a másik maffia vezér vagy ki?
- Pontosan.
- Rendben. Meg lesz. - bólintottam, majd kimentem volna az ajtón, de apu megállított.
- Kicsim. Te vagy legjobb alkalmazottam és tudom hogy simán megcsinálod, de kérlek vigyázz magadra. - arcára lágy mosolyt varázsolt ami ritka.
- Apu, ne aggódj. Majd Scott velem jön. - biccentett majd kimentem az ajtón.
- Clair. Keresd meg Scott-ot! - néztem az ijedt titkárnőre aki bólintott majd elsietett. Elmentem a fegyverszobába majd felszereltem magam.
- Mond, Baba miben lehetek szolgálatodra? - lépett be Scott a szobába.
- Ki kell nyírnunk Jones-t!

(KAKKIIII)

* Yvonne *
Éjjel arra riadtam hogy a telefonom iszonyatosan rezeg. Üzenetem jött.
"Baba kelj fel! Koncertre megyünk. Öltözz. 20 perc és ott vagyok. Xoxo Alison."
Istenem Ali te is jókor szólsz! - morogtam magamba majd kikeltem az ágyból. Lezuhanyoztam, felvettem egy rövid nacit, egy haspólót, majd kifésültem hosszú, hullámos, barna hajam. Felkentem magamra egy enyhe sminket majd az órára pillantottam. Pont időben készültem el.
Barátnőm 2 perccel később berontott a házba majd kiráncigált a kocsihoz. A volán mögött a bátyja ült akinek integettem. Ő nem annyira jeleskedik a jelelésben..
Beültem az ablakhoz majd vártam hogy megérkezzünk a stadionhoz ami jó esetben fél órára volt tőlünk rosszban pedig 1 órára. De mivel éjjel nem olyan forgalmasak az utak nálunk ezért nem aggódtam.
Fél órával később a kocsi megállt a bejáratnál ahol barátnőm kezembe nyomott egy VIP jegyet és előre furakodtunk.
Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy lány megállít minket. Próbáltam leolvasni a szájáról bármit is de annyira hadart hogy sehogy sem sikerült. Ijedten barátnőmre pillantottam aki csak biccentett jelezve hogy elintézi. Váltott pár mondatot a lánnyal aki bánatosan felém fordult és ennyit mondott.
- Ne haragudj! Nem tudtam! Jó szórakozást. - mosolygott majd visszafordult barátnőihez.
- Mit mondtál neki? - mutogattam.
- Csak elmondtam neki a szitut... - mutogatott vissza.
Beálltunk az első sorba majd vártuk a koncert kezdetét.
- Ali, ki a fellépő? - fordultam barátnőm felé.
- Ariana Grande. - mutogatott izgatottam majd ugrálni kezdett. Nem vagyok tisztában a sztárokkal de azt tudom hogy barátnőm teljes oda van ezért a lányért. A példaképének tekinti.
***
A koncertnek vége és hirtelen megmozdult a csarnok. Az emberek többsége kifele ment a többiek pedig a... nem tudom hova.
Hirtelen mi is elkerültünk a helyünkről, mikor azt vettem észre hogy Ali próbálja megfogni a kezem, de mire oda nyúltam volna a tömeg elsodorta.
Ijedten kapkodtam a fejem majd átverekedve magam a tömegen a falhoz préseltem magam.
A szívem ezerrel dobogott, alig kaptam levegőt. Nagyon megijedtem. Kerestem a telefonom, de nem találtam. Biztos otthon hagytam.
A stadion lassan kiürült és már csak pár ember rohangált.
A falhoz tapadva csúsztam le és felhúzott térdeimre hajtottam a fejem. Sírni kezdtem. Nagyon.
Szinte már zokogtam mikor valaki megérintette a vállam ezzel szívrohamot hozva rám. Felnéztem és egy fiúval találtam szembe magam.
Beszélni kezdett de a könnyeimtől nem láttam a száját... Ez is jól kezdődik....

*Alison*

- Yvonne! - ordítottam torkom szakadtából. Ami hülyeség volt mert 1. a stadion 3 utcányira volt innen (igen ilyen messze sodort a tömeg!) 2. úgysem hallana mivel siket!
- YVONNE! - ordítottam hangosabban. Keserves sírásba kezdtem és tovább kerestem barátnőm.

* Yvonne *

Jelbeszéddel mutogattam a fiúnak aki elég furán nézett rám...
Megforgattam a szemem majd rámutattam a fülemre majd rázni kezdtem a fejem. A srác felfogta mit mutattam majd láthatóan gondolkodni kezdett.
Hirtelen felkapta a fejét majd a bejárathoz mutatott. Barátnőm volt ott. Felálltam és sírva barátnőm nyakába borultam. Szorosan öleltük egymást mikor eltolt magától.
- Mostantól ha emberek közé megyünk bilincset rakunk magunkra. - mutatta mire felnevettem. Ő is mosolyra húzta ajkait majd ismét megölelt.
- Yvonne. Ugye tudod hogy ez a srác Justin Bieber? - vigyorgott barátnőm és a fiú felé mordultam.
- Az meg ki? -  jeleltem.
- Híres énekes. - mutogatott nevetve barátnőm.
Barátnőm a fiú felé sétált majd beszélgetni kezdtek.

* Alison *

- Szia. - mosolyogtam Justin-ra.
- Hello. - biccentett. - A barátnőd süket?
- Siket! - mordultam rá.
- Bocsi. Akkor siket.
- Igen.
- Figyelj nekem mennem kell. Cserélhetnénk számot?
- Persze. - nyomtam kezébe a mobilom és ő is ugyan ezt tette. Gyorsan beírtam a számom és csináltam egy képet magamról háttérben a barátnőmmel.
- Köszi. - mosolygott Jus. - Nagyon tetszik a barátnőd. - súgta a fülembe, mire egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Tudja hogy siket de így is tetszik neki.

Prologue (KAKIII)

Siketnek lenni nehéz. De ha van valaki aki támogat és szeret akkor semmi gond nincs.
10 éves koromban lettem siket. Úgyhogy a barátnőmmel együtt tanultunk meg "jelelni". A barátnőmre támaszkodtam hisz csak ő maradt nekem ( a családomon kívül persze ).
Természetesen nehéz volt megszoknom a siketséget, hogy nem hallhatom a madárcsicsergést reggelente, a barátnőm vicceit ( ami jelelve nem ugyan olyan volt, mint ha mesélte volna ), vagy éppenséggel azt hogy mit mondanak körülöttem az embereket.
Párszor kerültem olyan helyzetekbe hogy majdnem elütött egy kocsi, mert nem hallottam a dudálást, de a barátnőm akkor is segített. Annyit nevettem amikor jelelve mondta hogy idézem "Kinyírom azt a faszt! Csak tudjam meg ki volt! Nem láttad a rendszámát? Vagy az arcát? Keresek is egy fegyvert!"
De a siketségnek is van jó oldala. Például megtanultam szájról olvasni és olyan suliba járhatok ahol rengeteg a kedves ember és mind olyanok amilyenek én vagyok. Ami azért jó hogy nem gúnyolnak ki.
Úgyhogy nem panaszkodhatok! Jó sorsom van... és az olyan kis apróságok, mint a madarak... letudok tenni róluk.